A keresztapa: első rész
Nincsen nehéz dolga az embernek, amikor az egyik kedvenc filmjéről kell beszélnie, hiszen lassan már a szövegkönyvet is le tudnám írni fejből. Hát milyen jó lenne, ha elolvasnék egy MIKROÖKONÓMIA filmet és a ZH-n kívülről tudnám a szövegkönyvet. Mindegy is.
A keresztapa, Vito Corleone és a családja/maffiaszervezete ha nem is vidáman, de viszonylag jól éldegél, persze nem start-upot alapítottak, hanem a már jól működő Cosa Nostra puhított verziójával (ha nem muszáj akkor nem gyilkolják halomra a fél várost, de ezt is csak Vito Hatalma és Tisztelete miatt.)
Amikor beüt a krach és a keresztapát lelövik, mert nem volt hajlandó beszállni a drogüzletbe, helyét Sonny veszi át egy kis időre (ameddig az alkalmatlansága miatt szitává nem lövik egy elég előre látható csapdában.) Michael a Keresztapa legkisebb fia, háborús hős, tanult ember, barátnője van, Kay. Eddig mindig távol tartotta magát családja piszkos ügyeitől és mélyen megvetette azt. Amikor apjánál tett látogatásakor sikeresen megakadályoz egy merényletet, akkor félelmében, látván, hogy nem csak a város másik maffiaházai, hanem még a rendőrség is el akarják tenni láb alól az apját, úgy dönt, a családját fenyegető veszélyre koncentrál, a saját magánéletét hátrahagyva megmártja a kezét a vérben és innentől nincs visszaút. A dolgot még tetézi, hogy amikor menekülésre kényszerül apja szülőföldjére Szicíliába, akkor szembesül azzal, hogy a Szicíliából importált maffiaszerkezet milyen könyörtelen és rideg.
Visszatérésekor már nem ugyanazt az embert láthatjuk, az itthoni és a száműzetésben bekövetkezett események egy folyamatot indítottak el benne, amely brutálissá, hideggé és számítóvá, könyörtelenné tette. Így lett Michaelből, a kedves, tanult fiatalemberből egy érett Don Michael Corleone.
A kiváló színészi játékról egy ilyen kaliberű filmnél alig ha fogok sokat beszélni:
Marlon Brando és Al Pacino színészi karrierjének kiteljesülését láthatjuk. A többiekről meg elég ,,csak” annyit mondani, hogy nincsen közepes színészi alakítás a filmben.
Mario Puzo könyvét nem olvastam (mert ez egy könyvadaptáció), de biztos vagyok benne, hogy remekmű, azonban az igazi WINNER az a Film! Ez sok esetben nincs így, de ez annak a példája, amikor igen.
És aki a legnagyobb tapsot érdemli az nem más, mint Coppola (Francis Ford Coppola), aki élete filmjét rendezte meg és alapozta meg a karrierjét vele, amivel ha mást nem, megrendezte élete két másik legjobb filmjét a Keresztapa 2., illetve a 3. részét. Sajnos nekem az ezt követő és az ezt megelőző időszaka sem jött be, és igen, az Apokalipszis most sem. Nem rossz film, nem kell megverni, csak az én szubjektív véleményem szerint nem mérhető a Keresztapához, bár tény, hogy az egy állást foglaló és mérvadó háború ellenes film.
http://www.imdb.com/title/tt0068646/?ref_=nv_sr_2
9.2-es film. CSAK a 2. helyen szerepel a top250-es listán vagyis CSAK! a világ 2. legjobb filmjének lett megszavazva. Ezzel én több fronton is harcba szállnék, „de ez már egy másik történet” (Michael Ende).
